nadalma

2015. május 16.

Nahát, ezt nem gondoltam volna rólad!


nagyandreadalma.png

Nahát, ezt nem gondoltam volna rólad!”

Ez a mondat kíséri végig az életemet, és bevallom, eléggé szórakoztat.

Úgy alakult, hogy most van egy kis időm, amit passzív pihenéssel kell töltenem, konkrétan fekvéssel, úgyhogy gondoltam, addig írogatok… 

A korom (idén decemberben leszek 43) az egyik, amiért szinte mindig megkapom a csodálkozó mondatot huszonéveimtől kezdve: Nahát, ezt nem gondoltam volna rólad! Tény, hogy kölyökképű voltam mindig, és ehhez még hozzájárul a 150 centis „magasságom”, a természetes szőke hajam, és a világos bőröm. Szóval áldás az élettől, hogy mindig fiatalabbnak néznek, kezdve onnan, hogy amikor elkezdtem középiskolában oktatni, akkor előfordult, hogy egy idősebb kolléga bezavart a terembe, hogy ne lődörögjek kint csengetés után; néha elkérték az ellenőrzőmet; gyanúsan méregettek a tanári vécében, és voltak olyan diákok, akik abban reménykedtek év elején, hogy az ő osztályukba kerülök. Mint osztálytárs. Utólag mesélték. 

Ez a kép az eltés indexembe készült 32 évesen, 7 hónapos terhesen, csoda, hogy beengedtek abba a nagy komoly egyetembe anyukám nélkül. A hajamért meg én kérek elnézést. 

Tovább

A filc és én

filc.jpg

Amikor négy éve elkezdtem varrni, vagyis amikor másodszor elkezdtem varrni, - mivelhogy az első korszakom 20 éve volt- még nagyon nem szerettem a filc anyagot, szúrósnak és olyan szegényesnek éreztem. Még a nevét sem tudtam, azt mondtam neki, hogy posztó. Ami meg már majdnem prosztó, szóval tényleg nem tetszett. Ráadásul kaptunk egy feladatot a Matyi óvodájában, egy kutat kellett készíteni, és egy kézműves boltban vettem a műfűhöz műszálas filcet, ami megint nem segített, hogy megszeressem ezt az anyagot, mert akkor még nem láttam a különbséget a gyapjúfilc és a műszálas filc között. A kút egyébként gyönyörű lett. 

Egy kellemes, borozgatós estén készítettük Andival és Nándival igen precízen. A képen nem igazán látszik, de a kis vödör egy ezüst nyakláncomon lóg, a kútban lévő vizet pedig az Estée Lauder púderemből kiszedett tükör imitálja, a kút maga egy vastag fa karkötőm, a kavicsok egyesével le vannak kenve olyan anyaggal, amitől csillognak, a malacka pedig kézzel készült agyagból. Mindenemet egy ovis feladatért! :)

img_0024_1.jpg

Ezzel egy időben rátaláltam erre az oldalra, ahol megláttam ezeket a filcből készült jószágokat: (a TOVÁBB gombra kattintva olvashatsz róla többet)

Tovább

Blogszépítőknek II. – Képek

itt_a_tavasz.jpg

Mivel alapjáraton informatikatanár vagyok, nem tudok leállni azzal, hogy ha látok, ismerek valami jó programot, vagy oldalt, ne tegyem közkinccsé, pláne, ha a blog dizájnját érintő témáról van szó. Van néhány ismerősöm, aki hálás lesz érte, ha megmutatok egy-két képszerkesztéssel foglalkozó oldalt. ;)

Az előző bejegyzés betűtípusai után nézzük, mitől lehet még figyelemfelkeltőbb az írásunk.

Most is megjegyzem azért, hogy a küllem csak azért fontos, hogy az embereknek kedvük legyen odakattintatni. A képekkel jól lehet csalogatni a szépre vevő olvasókat, de mivel elsősorban olvasók, nem árt a tartalomra is nagy gondot fordítani.

Vannak komoly szaktudást igénylő képszerkesztő programok, azokkal nem szeretnék foglalkozni, mert hozzájuk elérhető rengeteg tankönyv, oktatóvideó, helyettük inkább a neten található pár ingyenes programot gyűjtöttem össze.

Kattints a TOVÁBB gombra! 

Tovább

Bagoly mellett kampányolok

hajra_1_.png
Egy régebbi bejegyzésben arról írtam, hogy szembe megyek a trenddel, és a mostanában méltatlanul félresöpört baglyot népszerűsítem. Elkezdtem kutakodni, hogy mit is szimbolizál a bagoly, háát, azért találtam néhány hajmeresztő dolgot, ami nem épp hízelgő rájuk nézve, de hálistennek azért szép számmal lehet róluk jókat olvasni, én nyilván inkább ezekből szemezgetek egy kicsit. Szóval baglyokról csak jót, vagy semmit…

Tudás és bölcsesség szimbóluma, ezt ugye Doktor Bubó óta mindenki tudja (kivéve a mai gyerekeket, de hát mi vesszük nekik a játékokat úgyis).

 angol_zaszlo.jpgAz angolok egész mást társítanak hozzájuk, szerintük a  gyermekeknek nyers bagolytojást kell adni ahhoz, hogy az egész életében megvédje őt a részegségtől. Hm. :)        

A TOVÁBB gomb után még több érdekesség...

Tovább

Blogszépítőknek I. – Izgalmas betűk

blogkep.png

Akármilyen tartalmas is az, amit írsz, nem jut el olyan sok emberhez, amennyihez szeretnéd, ha nem illesztesz be érdekes képeket, nem használsz szokatlan betűtípusokat. Én legalábbis szívesebben kattintok olyan helyre, ahol valami izgalmasat látok. Sok időt pazarlok töltök dizájn elemek keresgélésével, az egyik kedvencem ez az oldal:

http://fontspace.com/

A legeslegjobb betűtípusokat találtam itt, bár egyeseknek közük sincs a betűkhöz, csak egyszerűen imádnivalóak. 

Nézzétek csak a Toy Train betűt, milyen jól lehet használni egy játékokkal foglalkozó bejegyzésben (csak ne akarjunk ékezeteket használni). A mozdony nagybetű.

macibetuk.png

A kedvenceim a zászlók, itt az ékezeteket is használhatjuk (KG A Little Swag):

zaszlobetuk.png

 Még több szépség a TOVÁBB gomb után

Tovább

Második táska – minek is? A Second bag története. Csak nőknek...

secondbag.png

mivagyunk.jpg

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, (szerintem úgy, ahogy én) de akármekkora táskát veszek a vállamra, valahogy mindig kerül a kezembe egy másik táska, szatyor, laptop táska, vagy legalább egy papírzacskó.

Egy ridikül retikül? mindig van nálunk, nőknél, ez alap. Kell az a másik táska a kezünkbe? Mondom a választ: kell. Körülnéztem az utcán, és azt láttam, hogy a nők mindig visznek valamit, a kor és a hely nem számít, tele vagyunk aggatva. 

Képek a TOVÁBB gomb után!

Tovább

Mit varrjak?

mit_varrjak---_3_.png

Kipróbáltam a varrásban pár irányt, amíg rájöttem arra, kitapasztaltam, hogy mi is az, amivel szívesen megyek tovább, amit magaménak érzek, és ami nektek is bejön. Varrtam oroszlánt, malacot, farkast, rókát, mosómedvét, macit, baglyot, cicát, és még isten tudja milyen állatot, nagy örömömet leltem benne, de rájöttem, hogy le kell nyesegetnem azokat, amiket nem tudok továbbfejleszteni, vagy épp nincs kedvem hozzá.

_mg_3266.jpg

Mivel épp márkaépítést tanulok, gyakorlok, tudatosan is elkezdtem gondolkozni azon, hogy mi maradjon. A macska az alap, ő marad, egy igazi szerelem, ráadásul olyan sok cicaalakot rajzoltam, mire létrejött ez az asszonyosan gömbölyű csípő, a kicsit csodálkozó naiv ábrázat, és szeretem is minden mozzanatát, amikor készítem.

Tovább

Elkészült! Blogot írok. :)

 
image2.jpg

Varrok, Zsolti pedig fotóz, és kritizál…

Nagy szerencsém van, mert nagyon szereti, amiket varrok, van kedve vele órákat foglalkozni, mert ha rám lenne bízva a fotózás, akkor bajban lennék...

Amikor elkészülök egy darabbal, több szűrőn megy keresztül. Az első szűrő nyilván én vagyok, ha nekem nem tetszik valamiért, akkor nem érdekel, ki mit mond, a lakásból nem kerülhet ki az az állatka, vagy bármi.

A második szűrő Zsolti, ő simán megmondja, hogy ez ferde, az nem szimmetrikus, meg ilyenek, fotós szemmel nagyon törekszik a tökéletességre.  Ez nekem hasznos persze, de nem mindig örülök neki, ilyenkor néha az jön, hogy jó, akkor soha többé nem varrok, vagy soha többé ne fotózd le őket, vagy soha többé semmi. És utána nagyon jókat lehet röhögni.

image4.jpg

A harmadik szűrő Matyi (most 10 éves). Az ő véleménye nem igazán számít, mert elvakult rajongó. Mindig minden nagyon jó, és mindig mindent tartsunk meg, az ő szobája nyitva áll bármilyen varrományra. Az elrontott (ferde, kancsal, félresikerült) egyedek mind nála vannak, egy állatkórházat üzemeltet. (na jó, azért nincs olyan sok!)

Most tanulom a marketingezést, és az elsők között említik a jó termékfotót (bár azt eddig is tudtam). És érzem, hogy megfogtam az isten lábát Zsoltival minden tekintetben. Ő elsősorban természetfotós, szép eredményekkel, de ez majd legyen az ő blogjának a témája. :)

az_a_maci_nem_igazan_szimmetrikus_1_.pngPár fotót én is elkövetek, amikor hirtelen kell egy kép, mert mondjuk váratlanul odaajándékozom valakinek a terméket, de azok nem adják vissza az anyag szépségét (sem). Kedvencem egy olyan fénykép, amit nagy hirtelen a fényes fehér szekrényünk előtt követtem el, szerintem egész jó lett, a telefonommal csináltam, de ha jobban megnézzük, a legnagyobb dolog, ami látszik, az az én meztelen lábfejem az összes lábujjammal, amit csodálatosan visszatükröz a szekrény. Ezt nyilván nem raktam fel a blogra, és ez jól is van így. :)

 

pottyok.png